NB I/B, felnőttek, 14. forduló - 2013.02.02., 18:00

Mezőberényi KK - Konecranes-Salgótarjáni KSE 87–102 (17–41, 18–15, 27–22, 25–24)

Mezőberény, Molnár Miklós Sportcsarnok, 200 néző, vezette: Szakáll, Dernei, Sentényi.

Mezőberény: Kis S. 1, KIS G. 29, Zsíros 13/3, Sütő 9, Jenei 4. Csere: Zahorán 10, Hovorka 10/6, Nemes 5/3, Rácz T. 3, Német 2, Kovács Á. 1. Edző: Kis Sándor.

Salgótarján: SURMANN P. 14/3, Sebők 15/6, GORSZKIJ 29/9, HARTVICH 20/3, Godena 10. Csere: Ughy 8/3, Likár 6, Szabó Z., Dániel P., Sári M. Edző: Kis Sándor.

Eredmény alakulása: 4. perc: 6–15, 8. perc: 15–34, 14. perc: 26–41, 18. perc: 31–51, 24. perc: 48–62, 28. perc: 58–73, 34. perc: 68–87, 38. perc: 78–98.

Kipontozódott: Jenei (29.), Hartvich (40.).
Kiállítva: Sütő (26.)

A hét közben kisebb operáción átesett szakembert, megbízott edzőként, az U23-as gárda trénere Kis Sándor helyettesítette, aki a találkozó előtt – távol lévő kollégájának szavait tolmácsolva – koncentrált, határozott játékot és lehetőség szerint egy magabiztos, izgalommentes győzelmet kért legénységétől. A találkozó első negyede teljes mértékben meg is felelt a fenti kívánalmaknak, Sebők és Sütő gyors gólváltását követően ugyanis azonnal magához ragadta az irányítást a vendégcsapat. Noha a mienk irányítójára kullancsként tapadó Kis Sándor révén Surmann Pétert eleinte kimondottan jól akadályozták a játékszervezésben a magassági hátrányuk ellenére lepattanó-zásban is meglepően hatékonynak bizonyuló házigazdák, a betörésekből és távoli dobásokból egyaránt eredményes Sebők és a szintén ponterősen kezdő Hartvich (11-11 pont az első tíz percben) játékának ellenszerét már egyáltalán nem találták az ismerős nevű mezőberényi edző, Kis Sándor – „történetünkben” ezen a néven immár a harmadik – tanítványai. Akik közül, a változatosság kedvéért, egy újabb Kis, Gergő tett még ki a leginkább magáért, igaz a társai többségével szemben már ezen a szinten is tapasztaltnak mondható hátvéd pontos középtávoli tempói is csak a 10-12 pont körüli különbség átmeneti konzerválására bizonyultak elegendőnek. A negyed hajrájára tarjáni részről Gorszkij és Ughy is alaposan elkapták ugyanis a fonalat, s utóbbi utolsó másodperces, háromnegyed pályás triplájával az első rövid pihenőre immár huszonnégy pontra hízott a feleket elválasztó távolság (17–41).

E roppant tekintélyes előny azonban talán túlságosan is nyugtatólag hatott a piros-feketékre, akik a második felvonás elején több mint öt percig képtelenek voltak a kosárba találni. A mieink támadójátéka teljesen szétesett, eladott labdák, elhibázott dobások tömkelege borzolta a maroknyi vendégtábor idegeit. Ráadásul a játékvezetők is próbálták picit jobb színben feltüntetni magukat az addigi ténykedésük miatt rengeteget méltatlankodó házigazdák előtt, s ekkortájt szinte minden ítéletükkel a látogatókat sújtották. A tarjániak szerencséjére azonban a védekezés továbbra is viszonylag stabil maradt, így a támadásban szintén sokat ügyetlenkedő mezőberényiek mindeközben „csupán” kilenc pontot tudtak lecsippenteni hátrányukból (26–41). A hosszúra nyúló gólcsendnek azután Ughy remek labdaszerzést követő ziccere vetett véget, amely után az SKSE, a szoros védőőrizetből kiszabaduló Surmann Péter vezetésével, támadásban is rendezni tudta sorait. Olyannyira, hogy Surmann és Gorszkij tripláival, valamint az ezen az estén picit haloványabb Godena-Likár centerduó közeli kosaraival a félidő végére immár ismét visszaállt a húsz pont feletti különbség (35–56).

Sajnálatos módon a találkozó érdemi része itt tulajdonképpen le is zárult, a fordulást követően ugyanis a maguknak már az első játékrészben is főszerepet vindikáló játékvezetőknek, Szakáll és Dernei sporttársakkal az élen, sikerül végleg kutyakomédiává degradálniuk az összecsapást. Állandó szereplési kényszerük miatt folyamatos játék szinte egyáltalán nem alakulhatott ki, sőt a közönség, vagy éppen egy-egy játékos megrendszabályozása okán gyakorta percekig állt a mérkőzés. A két csapat tagjai és szakvezetői vérmérséklettől függően mosolyogva, vagy éppen dühöngve vették tudomásul az egyre elképesztőbb ítéleteket, utóbbi esetben természetesen a további retorziók sem maradhattak el: az elégedetlenkedő tarjániak például nem kevesebb, mint négy technikai hibát gyűjtöttek be, míg a hazai Sütő két sportszerűtlen hiba miatt a kiállítás sorsára jutott. A berényiek újabb 9–0-ás negyed-rajtjának köszönhetően némileg ismét megcsappant különbség mindeközben általában 12-18 pont körül liftezett, s míg hazai oldalon továbbra is a remek napot kifogó Kis Gergő, addig vendégrészről leginkább a hibázni szintén képtelen Gorszkij (29 pont kimagasló 73%-os mezőnypontossággal) vitte a prímet. A nézői szempontból is egyre élvezhetetlenné váló mérkőzés záró felvonásának közepére azután a játékkedvüket szép lassan teljesen elveszítő piros-feketék egy végső erőfeszítéssel újból húsz pont fölé tornászták előnyüket, amely azonban a hazai fiatalok egy elszánt rohamát követően kisvártatva a felére olvadt. Az utolsó szó viszont megint a tarjániaké volt, akik végül ismét (az utóbbi négy fellépésük közül immár harmadszor) száz fölött termelve gyűjtötték be a kötelező két pontot. A többit pedig gyorsan felejtsük el…

Egy végtelenül simának induló, s normál körülmények között vélhetően ugyanolyan simán végig is futó mérkőzésből a kritikán aluli színvonalon bíráskodó játékvezető triónak sikerült egy indulatoktól túlfűtött, parázs csatát kreálnia, melynek végére a legfontosabb, vagyis maga a játék szinte teljesen el is sikkadt. A „sípmesterek” tevékenységét az idő előrehaladtával, és a hibák számának növekedésével egyre nehezebben toleráló tarjániak összességében a reálisnál kisebb különbséggel, de teljesen magabiztosan gyűrték le a dicséretes lelkesedéssel, ám helyenként kimondottan sérülésveszélyesen játszó sereghajtót, amivel sorrendben immár a nyolcadik bajnoki sikerüket aratták Sebők Tamásék.

Kis Sándor: – A körülményekhez képest, azt gondolom, elégedett lehetek a csapat teljesítményével. Jószerével már az első negyedben sikerült eldöntenünk a mérkőzést, a folytatásban azonban a játékvezetők vették át az irányítást, amit néhány játékosunk eléggé nehezen viselt. Elsősorban ez az oka annak, hogy nem sikerült nagyobb különbséggel győznünk a lelkes mezőberényi csapat ellen.