Beszámolókat küldtünk többet is Szerbiából. De a mérkőzések leírásával még adós maradtam. Nagyon jól szervezett rendezvényre érkeztünk. Színes műsorfüzet, himnuszok, zászlók a megnyitón, figyelmes szervezők. Ebbe rondított bele a sors a palánk összetörésével, de ekkor is mindent megtettek, hogy befejeződjék a torna. Minden elismerést megérdemelnek a szervezők.

Azt tudtuk, hogy a szerb kosárlabda fényévekkel előttünk jár. Most ezt a saját bőrünkön tapasztalhattuk. Bár magasabb osztályú csapatokkal szemben hazai környezetben sincs esélyünk, de a felfogásbeli különbség is nagy volt. Gyors játékot játszottak, nálunk lényegesen többet tudtak futni. Nem sokat vacakoltak, ha dobóhelyzet volt, rögtön dobtak, emberről is bátran vállalva a dobást. Valamennyi látott csapatban a legmagasabb emberek is bátran dobtak triplát is, igen eredményesen. Ezek már nem a klasszikus 5-ös poszton játszó centerek voltak, hanem mozgékonyabb, gyorsabb játékosok. Elsődleges a gyors lefutás volt, letámadás ellen is szépen felépítetten hozták ki a labdát. Láttunk többféle letámadást: 3:2- t, 3:1:1- et, 2:1:2-t. Számomra ez az utolsó volt a legérdekesebb.

Külön érdekesség volt a játékvezetés. Az első meccsen láttam reklamálást, amit abban a pillanatban technikaival díjaztak, egyébként keveset foglalkoztak a játékosok a bírókkal. De nem is lehetett észrevenni őket, nem akartak főszereplők lenni, a működésük következetes volt, lehetett hozzá alkalmazkodni. Ez hiányzik idehaza az NBII- es játékvezetők esetében a leginkább. Hagyták a férfias küzdelmet, a palánk alatti munkát, a sportszerűtlen megmozdulásokat viszont nyomban lefújták. Nekünk az első meccsen nem sikerült alkalmazkodni ehhez a játékhoz, bár ott két negyeden keresztül nem sok mindent tudtunk felmutatni.

Első ellenfelünk egy profi játékosokból álló csapat volt, akik napi két edzéssel készülnek a mérkőzéseikre. Mi kevés alvással, éjszakai táncleckével hangoltunk. (A szerb szokások tanulmányozása is célunk volt, ebben (is) sok új ismeretre tettünk szert.) Ennek megfelelően felkészületlenül ért bennünket az ellenfél gyors, ponterős játéka. Nem tudtuk felvenni a mérkőzés ritmusát. Ennek köszönhetően az első negyedben kiütéses eredmény született: 41-7. Támadásaink kapkodóak voltak, dobásainkat elhamarkodtuk, védekezésben pedig sehol nem voltunk. Sem emberfogással, sem zónával nem boldogultunk. A 2. negyedben már kezdett ébredezni a csapat, de még ez is messze elmaradt a leggyengébb teljesítményeinktől is. A 2. félidőben aztán az ellenfél könnyedebben vette a játékot, így mi is kibontakozhattunk. Ennek eredményeként, illetve Szasza és Gergő teljesítményének köszönhetően elkerültük a katasztrófális vereséget. Dobtunk 58 pontot, amit az első negyed után mindenképpen pozitívumként kell értékelnünk. Ezen a meccsen bemutatta a csapat az egyik arcát, azt, amit nem szeretnék látni többet egy mérkőzésen sem. Nem ezért mentünk, nem ilyen meccsről álmodtunk.

Úgy gondolom, hogy ezt érezte is mindenki, mert másnap már azt az arcát mutatta a csapat, amivel nyerni tudtunk Debrecenben, Aradon, amivel nyerni fogunk a továbbiakban. Gergő úgy játszott, hogy a helyiek tiszteletbeli szerbbé fogadták. Ádám úgy irányított, úgy pörgette a csapatot, ahogyan ebben az évben vártam minden mérkőzésen, de eddig elmaradt. Így kell játszania! Marci az előző napi pihenés után nagyon hasznosan játszott. Imi lendületes volt, hatalmas szerelése élmény volt. Gyuri a 2. félidőben küzdenitudásból jelesre vizsgázott, hatalmas kosara a helyiek tapsát is kivívta. Szasza a védelem tengelyében szervezte, irányította a többieket, rég láttam ilyen jó védekezést tőlünk, főleg ilyen erős ellenféllel szemben. János védekezésben nyújtott jobbat, a magassági hátrány ellenére jól tartotta az ellenfél centereit. Zsolti ebben a közegben is megszerezte a szokásos labdáit, volt, hogy egymás után hármat fülelt le az ellenfél passzaiból. Két fiatalunk is jól kapcsolódott be a játékba. A jó teljesítményünk három és fél negyedre volt elég, utána sajnos az erőnléti különbség kijött a két csapat között. Pillanatok alatt kihasználták a hibáinkat. Az első negyedben támadásban extrát nyújtottunk. Játszottuk a figurákat, méghozzá gyorsan, pontosan, nem csak tessék- lássék módon. És ebben a tempóban a végén a dobásaink is rendre bementek. így szoros volt az eredmény, vezettünk is. A 2. negyed közepén volt egy hullámvölgyünk, amikor több volt a játékunkban az egyénieskedés, több volt az öncélú megoldás, amit az ellenfél kosarakkal büntetett. Volt egy "kis" vita is, de a 2. félidőre át tudtuk vinni ezt a tüzet a támadásainkba. A 3. negyed ismét a fegyelmezett, pontos játékunkat hozta. Úgy gondolom, hogy az előző napi mérkőzésünk után senki nem várt tőlünk ilyen produkciót, ezt láttam az ellenfél edzőjének az arcán is. Kár, hogy a 4. negyedben elfáradtak meghatározó játékosaink, így a szorosabb eredmény elmaradt, de így már emelt fővel jöhettünk le a pályáról. És a nézők sem csak udvariasságból tapsoltak meg bennünket. Közönségszórakoztató meccset játszottunk, ahol a játék szépségéből mi is bemutattunk rengeteget. Volt több hatalmas blokkunk, volt zsákolásunk, voltak bravúrkosaraink, voltak távoli tripláink, és volt SZÍVÜNK küzdeni.

A ha így játszunk kezdetű mondatoknak nincs értelmük, mert minden mérkőzés más és más, de ami biztos, az az, hogy csak ilyen felfogásban szabad játszanunk. Már most, szombaton is.

Maga a turné elérte a célját. Láttunk jó, követendő példát. A hosszabb szünet után együtt volt a csapat jóban, rosszban. Az első meccs kivételével leginkább jóban.:-)

Kijöttek azok a hibák, amiket mindenképpen orvosolni kellett. És ismét előjöttek az értékeink.

Köszönjük a lehetőséget! Köszönjük, Feri, köszönjük, Nenad!

 Varvarin - Békés 92 - 69 (29-27,21-13,17-16,25-13)

Békés: FARKAS(31/18), Csorba(4), Bere(10), NAGY(5),Korcsog(4),Csere: Takács(10), Oláh(2), Madaras(3), Haraszti, Vámos

Jagodina - Békés 102 - 58

Békés: Farkas(26/12), Csorba(15), Nagy(2), Bere, Korcsog(4) Csere: Oláh(3/3), Takács(6), Madaras, Haraszti, Vámos

Folyt. köv. 

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés