Békés - Nagykálló 101-77 (22-13,19-23,29-21,31-20)

Jv: Vezsenyi, Papy

120néző

Békés: NAGY(17/3), MARINKOVICS(30/3), BERE(10),Hajdú(16/3), Csorba(6) Csere: Farkas(2), Babut(10), Oláh, KORCSOG(5/3), Vámos, Toplicanin(4), Vujadinovics(2) Edző: Balog Vilmos

A Karacsban fogadtuk a Nagykálló csapatát, mert kérték a pálaválasztói jog felcserélését, s a csarnokban kézilabda meccs volt (békési győzelemmel). Így a kb. 120 néző nagyon jónak számít, hiszen a B osztályú kézilabda mellett többen voltak kíváncsiak ránk, mint egyébb mérkőzéseinken.

A szurkolók csodálatos hangulatot teremtettek, végig olyan hangorkán volt a teremben, ami megnehezítette az alvást. De nem mindenkinek... A csapatunk a 2. negyedben bizony elaluda egy kicsit.

Az első perekben nem találtuk a játék ritmusát, így  4 pontos előnyt szerzett a Kálló. Viszont utána 17-2- t produkálva kezdtünk belelendülni a játékba. Ádám remekül irányított, jól védekezett, Marko is elemében volt. A 7. percben cseréltünk először, amikor Ádám helyére feljött Uki, aki a sérüléséből éppen felépülve még nem tudott olyan teljesítményt nyújtani, mint korábban. A védekezésük egy kicsit lazább lett, s ezt az ellenfél irányítója, Bus Milán ki is használt. A korábban korosztályos válogatottságig jutó játékos többször került dobóhelyzetbe, s dobásaival igazolta, hogy nem véletlenül játszott az elmúlt években magasabb osztályban. Pontjaival a nyírségi csapat 10- en belül maradt. A 2. negyed eleje volt a mélypontunk a meccsen. A Marko, Dan centerpáros most nem tudott úgy együttműködni, mint tették ezt korábbi mérkőzéseinken. Eladott labdák, lépéshiba, rossz ütemű dobások mellett a védekezésünk is gyengébb volt. Bus újabb triplái mellett a palánk alól is kaptunk könnyen elkerülhető kosarakat. Így azn ellenfél 2-13-as sorozatával egalizálta a mérkőzést. Gyors cserékkel orvosoltuk a problémát. Visszajött Ádám, majd a Bere, Csorba duó centerposztra. Tánmadójátékunk hatékonyabb lett rögtön, s a palánkunk alatt is kezdett helyreállni a rend, így 5 pontra elléptünk. Ám még egyszer fellángolt a kállói szív, 32-33- ra átvették a vezetést. Ádám azonban tudott újítani a játékunkon, így 41-36-tal fordultunk. A 2. félidőben Ádám tovább gyűjtötte a pontokat, s mellette Marko is sorozatosan erdményes volt. Így 10 pontra nőtt a vezetésünk. Utána Dan is bekapcsolódott a pontgyártásba, s bár az ellenfélnél is tapasztalható volt formajavulás, nem tudtak tíz ponton belül kerülni. Vlado és Gyuri jelentett frissítést a csapatunknak, s Gyuri egy palánkos triplával sokkolta is az ellenfelet. Oroszvári viszont elkapta a fonalat, dobott gyorsan 10 pontot, ami azt mutatta, hogy korábban jobban védekeztünk rajta, mert bizony addig jónéhány rövid dobása volt a rutinos játékosnak. Az utolsó negyedet 12-5- tel kezdtük, ami már magabiztos vezetést jelentett. Marko megállíthatatlannak bizonyult ebben a periódusban (is). Másfél perccel a vége előtt 90- 70 állt az erdményjelzőn. A maradék időben arra törekedtünk, hogy ezen a mérkőzésen is elérjük a 100 dobott pontot, mint korábbi két bajnoki meccsünkön is. Ez sikerült is, amiért dicséret illeti a csapatot, az utolsó pillanatig hajtottak, mentek előre. Marci pontjaival pedig át is léptük a 100- as határt.

Összegezve nem játszottunk a legjobban, de több jó egyéni teljesítménynek köszönhetően magabiztosan nyertük ezt a nehéz mérkőzést. A támadásankban több hiba volt, de a legfőbb gond továbbra is a védekezés. Most is, mint ahogyan a Gyula ellen is sok pontot kaptunk.

Marko és Ádám extra teljesítményt nyújtott. S többen hozták a tőlük megszokott jó játékot, ami szükséges volt a sikerhez.

Befejezésül egy részlet egy cikkből. Néhány embernek érdemes lenne ezen elgondolkodni. Jó lenne szerbül is:

"...A művészi alkotásokban van mondanivaló, embert építő hasznos gondolat. Ez azért csak nincs egy kosárlabda meccsben!

Ám gondolj bele abba, ami csak a csapatsport, és csakis a jó csapat jellemzője!

Amikor egy gördülékenyen játszó, igazi együttest látsz, akkor megkapó a társak egysége. Egymásra utaltságuk. Az, ahogy egymásért küzdenek, egymást segítik.

A jó csapatban a néhány perces cserejátékos is felhevült lelkesedéssel biztatja pályán lévő társát. Akkor éppen mindenkinél jobban szereti, mert egy célért küzdenek. Megalkuvás nélkül.

Igen ám, de ha véget ért a meccs, a következőig tartó időszakban éppen ez a jó társ a legnagyobb ellenfél! Nála kell jobbnak lenni az edzéseken, az ő rovására kell előre jutni, több játékidőt szerezni.

És mégsem lehet ellenséggé, mert aztán megint jön a következő meccs. Akárhogy változott is közben a hierarchia, aki éppen a kispadon ül, minden porcikájával hétközi ellenfelének sikerét kívánja.

Mert másképp sehova sem jutnak..."

Súgó Még nincs hozzászólás.

Frissítés

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.