A korábbi éllovas Vásárhelyi Kosársuli elleni nagyszerű hazai sikerét követően az NB I/B-s pontvadászat alapszakaszának utolsó előtti fordulójában az újdonsült listavezető Debreceni EAC otthonában vendégszerepel a Konecranes-Salgótarjáni KSE együttese. Az Oláh Gábor utcai sportcsarnokban vasárnap délután öt órakor kezdődő rangadó – melynek megnyerésével Papp Attila legénysége nem csak bebiztosíthatja rájátszásbeli szereplését, de akár a csoportelsőségre is bejelentheti igényét – kapcsán Dániel Tamás klubmenedzserrel beszélgettünk.

– Bár az utóbbi hónapokban sorra nyerte a találkozókat együttese, a mutatott játék tekintetében már nem mindig sikerült megfelelniük saját elvárásaiknak, illetve a közönség igényeinek, aminek Ön többször hangot is adott nyilatkozataiban. A Vásárhely elleni, huszonnyolc pontos diadal zárult rangadó kapcsán ugyanakkor aligha maradhatott bárkiben is, legyen az klubvezető, vagy éppen szurkoló, komolyabb hiányérzet.

– Azt gondolom, ez a mostani produkció már valóban kezd hasonlítani arra, amit elvárhatunk ettől a csapattól, és amit valójában tud is. A Vásárhely elleni nagyarányú győzelem azt is igazolta, hogy a jó játékunkhoz ellenfélre, és ezáltal motivációra is szükségünk van. Bár múlt szombaton nem tűnt túl erősnek a vendégcsapat és sokan kérdezgették is, hogy miként lehetnek ők a listavezetők, de azért ez csalóka. Ez a Hódmezővásárhely egy nagyon egységes, jól összerakott együttes, azon a szinten, amin ők játsszák ezt a játékot. Most ez nagyképűen hangzik, de akik látták a mérkőzést, azok igazolhatják, hogy mi viszont legalább egy fél osztállyal magasabb szinten próbáljuk művelni a kosárlabdát. Hál’ istennek ez most az eredményben is megmutatkozott, hisz az első pillanattól kezdve mi irányítottuk az összecsapást és végig az történt a pályán, amit mi akartunk.

– Az Ön számára, az eredményen túl persze, mik voltak az a találkozó legfőbb pozitívumai?

– Jót tett a társaságnak, hogy változtattunk a kezdő ötösön, így a szokásos húzóemberek mellé többen is felzárkóztak és igen jó teljesítményt nyújtottak. Ez volt az egyik kulcsa a magabiztos sikernek, hogy hat-hét olyan játékosunk is volt, akik átlag fölötti teljesítményt hoztak, ezáltal megoszlottak a pontok is és a vendégcsapat figyelme, ereje is. A találkozó előtt volt egy kellemes drukk is bennünk, ami pluszt adott, de én biztos voltam abban, hogy valami ilyen nagyságrendű sikert tudunk aratni. A győzelmen felül fontos volt számunkra, hogy többel nyerjünk, mint amennyivel decemberben, Hódmezővásárhelyen kikaptunk, és ez is sikerült. Talán nem túlzok, ha azt mondom, hogy ez a győzelem lehetett volna akár még nagyobb arányú is, de egyrészről Papp Attila mindenkinek lehetőséget adott, ezáltal a csapatjátékunk helyenként egy kicsit kevésbé volt gördülékeny, másrészt pedig Czibere Zoltán extra dobóteljesítménye is kellett ahhoz, hogy ne negyvenpontos zakóval utazzanak haza dr. Elek András tanítványai. Persze arra nincs időnk és okunk se, hogy ünnepelni kezdjünk, hisz’ sorozatban jönnek még a nehéz meccsek az alapszakasz végén, aztán pedig a rájátszásban.

– Hogy ne menjünk messzire, mindjárt itt van az újdonsült listavezető DEAC elleni vasárnapi, idegenbeli rangadó, amely, kiindulva a két gárda korábbi találkozóiból, hatalmas küzdelmet, s rendkívül kiélezett csatát ígér.

– Kétségtelen, hogy talán az egyik legnehezebb mérkőzésünk lesz ez a debreceni vendégjáték, mert soron következő riválisunk otthonában rendkívül kellemetlen ellenfélnek számít. Saját csarnokukban még nem szenvedtek vereséget, ráadásul nekik is rendkívül fontos minden győzelem, hisz’ ők is kinyilatkoztatták céljukat, miszerint bajnokságot szeretnének nyerni, és az A-csoportban akarják folytatni a következő szezontól. Ehhez azonban több csapatnak, köztük nekünk is lesz egy-két szavunk, mondjuk például most vasárnap is.

– Mi dönthet csapata javára a rangadón?

– A találkozó kulcsa az én véleményem szerint az, hogy a külső kisembereiket megfelelő szigorral tudjuk tartani, mert úgy gondolom, hogy a palánk alatt egyértelmű a fölényünk. Ha meg tudjuk akadályozni a könnyű kinti kosaraikat, és gyors indításból sem kapunk gólokat, akkor fizikailag föl tudjuk őrölni őket, mert lényegesen erősebbek és talán edzettebbek is vagyunk. Ahhoz viszont, hogy ezeket a feladatokat végrehajtsuk ugyanolyan motiváltnak, és koncentráltaknak kell lennünk, mint legutóbb a Vásárhely ellen, és úgy gondolom, hogy akkor nem lehet probléma. Nagyon készünk erre a meccsre, a fiúk tudják, mennyire fontos, hogy továbbra is azon a szinten játszunk, mint ez idáig, így nem gondolom, hogy meglepetés érhet minket Debrecenben. Szurkolóink közül többen jelezték, lehetséges, hogy a csapattal tartanak, mert ők is ráéreztek arra, hogy valami ismét készül Salgótarjánban.

Az elmúlt hét végén Szolnokon folytatta ragyogó tavaszi menetelését a Tisza-parti fiatalok magabiztos legyőzését követően immár zsinórban nyolc sikernél járó Konecranes-Salgótarjáni KSE, amely vasárnap a mezőny másik akadémiai együttesét, a Mercedes-Benz Gyár KA Kecskemétet látja vendégül. A Salgótarjáni Városi Sportcsarnokban este hét órakor kezdődő összecsapás kapcsán Dániel Tamás klubmenedzserrel beszélgettünk.

– Az utóbbi fordulók „trendjének” megfelelően magabiztosan, ugyanakkor meglehetősen rapszodikus játékkal gyűjtötték be a kötelező győzelmet a Szolnoki Olaj KK U23-as csapatának vendégeként is, aminek köszönhetően tovább erősítették harmadik helyüket a tabellán. Az Ön számára milyen főbb tanulságokkal szolgált a 81–68-as sikerrel zárult tiszaligeti fellépés?

 – Kezdem a legfontosabbal, miszerint a hónapokkal ezelőtt kiszemelt új játékosunk, Dusan Vuletics néhány edzéssel és egy mérkőzéssel a háta mögött, úgy látszik, hogy beváltja a hozzá fűzött reményeket. Ez egy viszonylag óvatos megfogalmazás, de akár azt is mondhatom, hogy szerintem marha jó kosárlabdázó. Pontosan ilyen mozgékony, gyors, atlétikus centert kerestünk, aki ráadásul még lát is a pályán. Már a múlt hét végi mérkőzéshez is jócskán hozzá tudott tenni, holott még igencsak ismerkedett a csapattársakkal. Kellett is a jó teljesítménye, mint ahogy a többieké is, mert egy nagyon jó szerkezetű, lelkes fiatal társaság fogadott minket Szolnokon, akik legalább annyit edzenek, mint mi, így negyven percen keresztül ugyanúgy bírták a sok futást, mint ahogy azt tőlünk is lehet látni. Éppen ezért volt nehéz ez a meccs, annak ellenére, hogy végig kézben tartottuk az irányítást, de nem engedhettünk meg dekoncentrált perceket, mert abban a pillanatban szorosabb lett az eredmény, vérszemet kaptak és mindjárt nehezebb lett a dolgunk. Az új szerzeményünk mellett egyébként Tutus Nikolát és Szabó Pétert emelhetem ki, illetve támadásban nagyon bátran és felszabadultan játszott Dániel Péter is. De mindenki hozzátette a magáét, így tényleg azt mondhatom, hogy egy magabiztos idegenbeli sikerrel gyűjthettük be sorozatban a nyolcadik győzelmünket és egy újabb lépéssel közelebb kerültünk a célunkhoz.

– A vasárnapi hazai összecsapással immár döntő szakaszába lép a pontvadászat, hiszen a Kecskemétiek vendégjátékát követően, az alapszakasz utolsó négy fordulójában, már csupa-csupa rangadó vár együttesére. Miként készülnek e kulcsfontosságú sorozatra, s mire számít az utolsó – a papírforma alapján legalábbis – könnyebbnek ígérkező találkozón?  

– Alapvetően más szemlélettel szeretnénk nekivágni az utolsó öt alapszakaszbeli mérkőzésnek, gondolva már a rájátszásra is. Az elképzeléseinket a héten egyeztettük Papp Attilával, illetve beszélgettem a fiúkkal is. Utóbbiaktól azt kértem, hogy mindenki próbálja meg letisztítani a játékát és sallangmentesen, a rá legjellemzőbb erényeket kidomborítva kosárlabdázzon, míg Papp Attilától elsősorban azt, hogy az elkövetkezendő mérkőzéseken már olyan rotációt alkalmazzon, ami eredményes lehet a rájátszásban is. Szeretném, ha kevésbé hullámozna egy mérkőzésen belül a koncentrációnk, úgy is mondhatom, hogy kevésbé esnének ki, még ha rövid időre is, a szerepükből a játékosok. Mindez azért fontos, mert egy mérkőzésen az alapszakaszban, illetve az összes rájátszásbeli meccsen már nem csak a győzelem lesz fontos, hanem az is, hogy hány ponttal tudunk jobbnak lenni ellenfelünknél. Ehhez negyven perc koncentráció, negyven perc kíméletlen darálás, negyven perc agresszív kosárlabda szükséges. Mivel Vuletics nagyon gyorsan beilleszkedett a társaságba, így nem látom akadályát annak, hogy már a hét végén, a Kecskemét ellen is az eddigieknél is harapósabban lépjünk pályára. Nem elég csak győzni, hanem a lehetőségek szerint minél többel kell megverni ellenfeleinket. Emeltük a tétet, mert másként nem érhetjük el céljainkat. A csapat, a szakvezetés partner ebben a feszített munkában és büszke vagyok arra, hogy mindent megtesznek az újabb és újabb sikerek érdekében. Remélem vasárnap a Kecskemét ellen, ismét egy kicsivel több néző előtt, mint két hete, újabb győzelmet ünnepelhetünk.

http://www.besztercekk.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=652%3Akoevetkez-merkzeseink&catid=45%3Anb-ia&Itemid=124

NB I/B, Keleti csoport, felnőttek, 16. forduló - 2015.02.21., 18:00

Konecranes-Salgótarjáni KSE – Óbudai Kaszások 83–61 (18–10, 26–16, 16–18, 23–17)

Salgótarjáni Városi Sportcsarnok, 350 néző, vezette: Sallai, Gergely, dr. Mészáros.

Salgótarján: SZABÓ P. 19/3, MADÁR 22/9, Pribics 5/3, Papp I. 2, Tutus 7/3. Csere: GORSZKIJ 14, SCHÉDA 7/3, Dániel P. 2, Czuprák 2, Oluic 3/3, Szabó Z. Edző: Papp Attila.

Óbudai Kaszások: Krasznai 2, Petrucsik 8, Sebők T. 2, KOVÁTS R. 13, Szeleczky 9. Csere: Nagy B. 8/3, Peringer 8, Mondzinger 4, Csernák 3, Takács D. 4, Korona, Losonczy. Edző: Kertész István.

Az eredmény alakulása. 4. perc: 6–6, 8. perc: 16–8, 14. perc: 22–16, 18. perc: 33–21, 24. perc: 52–28, 28. perc: 60–34, 34. perc: 64–52, 38. perc: 76–58.

Papp Attila: – Könnyebb mérkőzés lett, mint gondoltam, ettől azért, bevallom, nagyobb ellenállásra számítottam a Kaszásoktól. Előzetesen türelmes és agresszív játékot kértem a csapattól, számítva arra, hogy a vendégek idősebb kosárlabdázói nem bírják majd végig az általunk diktált iramot. Kiváló védekezésünknek köszönhetően azután tulajdonképpen már az első félidőben sikerült megtörnünk az óbudaiakat, így a hátralévő időben már a máskor kevesebbet játszóknak is lehetőséget tudtam adni. Mindent egybevetve a csapattal elégedett vagyok, s bár egyénileg nem mindenki teljesített az elvárható szinten, ma néhány gyengébb produkció is belefért. Köszönjük szurkolóinknak a bíztatást, megyünk tovább, s jövő szombaton, Szolnokon is igyekszünk folytatni győzelmi sorozatunkat.

Kertész István: – Sokkal jobb erőkből álló riválissal találkoztunk, amely az első félidőben egyáltalán nem hagyott kibontakozni minket. A hazaiak kiváló védekezése ráadásul részünkről nagyon gyenge dobószázalékkal párosult, így nem lehetett esélyünk egy szorosabb eredményre. Igazából akkor tudtunk kicsit felzárkózni, amikor kollégám már a második sorát szerepeltette, a salgótarjániak győzelmét azonban nem sikerült komolyabban veszélyeztetnünk. Gratulálok ellenfelünknek!

A négy közé jutásért folytatott versenyfutásban az egyik legfőbb riválisunknak számító Tiszaújváros összességében magabiztosnak mondható legyőzését követően az NB I/B-s pontvadászat hét végi fordulójában ismét hazai környezetben szerepel csapatunk. A városi sportcsarnokban szombaton este 18 órakor (U21: 15:30) kezdődő Óbudai Kaszások elleni presztízsrangadó – hisz’ ne feledjük, a vendégek kezdőötösében négy korábbi SKSE játékos is szerepel – esélyeit az alábbiakban Dániel Tamás klubmenedzser segítségével latolgatjuk.

– Noha a végeredményt tekintve magabiztosan tartottuk itthon a nagyon fontos két pontot a Tiszaújváros ellenében, az első félidőben azért sikerült kicsit ráijeszteni a drukkerekre. Ön minek tulajdonítja a gyengébb kezdést?

– Ahogy Kádár elvtárs mondta, bizalom, plusz ellenőrzés. Akik látták a mérkőzést nyilván tudják, hogy mire utalok, de azért természetesen megmagyarázom. Tényleg nagyon jól dolgozik a csapat, rengeteget és kellő intenzitással edzenek, és ez látszik is a teljesítményen. De egy eléggé hiszékeny társaságról beszélek, mert borzasztó gyorsan elkönyvelik magukban, hogy ilyen sorozattal a hátuk mögött már félgőzzel is képesek megverni az egyik legnagyobb riválisunkat. A Tiszaújváros ellen úgy léptünk pályára, mintha minden magától megoldódna, simán, könnyedén, erőlködés- és izzadságmentesen letudhatjuk a meccset, és így is lesz közte húsz pont. Hát ez nagyon nem így lett. Az első félidőben egy jól felkészített, fegyelmezett, pontosan játszó Tiszaújvárost láthattunk, míg mi nyeglék, dekoncentráltak, és kissé nagyképűek voltunk. Olyan is volt a játék, úgy is alakult az eredmény.

– A fordulást követően azonban a csapat hozzáállása és ezzel együtt a játék képe is nagyot változott.

–A szünetben Papp Attilával felhívtuk a játékosok figyelmét néhány alapvető dologra, így az alázatra, az akaratra és a küzdeni tudásra. Ugyanis ezek a legnagyobb erényeink és ezek által vagyunk hatékonyak és sikeresek. Sajnálom, hogy egy kicsit rendet kellett tenni a fejekben, mert azt hittem, hogy valóban mindenki átlátja a helyzetünket, illetve azt a hosszúnak és göröngyösnek ígérkező utat, ami még előttünk áll. Hál’ istennek a fejmosás használt és a második félidőben már valóban egy teljesen más mentalitású hazai csapatot láthatott a közönség. A fokozott koncentráció miatt pontosabb lett a játékunk védekezésben is, támadásban is, és gyakorlatilag viszonylag rövid idő alatt meggyőző előnyre tettünk szert. A végső döfést egy szerencsétlen sérülés adta meg a vendégeknek, ahol is Magyar Laci bokája fordult ki nagyon csúnyán. Neki egyébként a csapat nevében ezúton is kívánunk mielőbbi felépülést. Ez a momentum megpecsételte a tiszaújvárosiak sorsát és az első félidei játékunkat is látva magabiztosan szereztük meg a győzelmet, és léptünk egyet előre ezáltal a tabellán.

– Pillanatnyilag tehát harmadikok vagyunk, viszont a negyedik Tiszaújvárost és az ötödik Békést egyelőre csupán jobb egymás elleni mérlegünknek köszönhetően utasítjuk magunk mögé, vagyis korántsem lehet még hátradőlni.