Húszpontos hazai sikerét követően múlt pénteken, meglehetősen vitatható körülmények között, 80–71 arányban alul maradt a nyugati bajnok MTK Törökbálint vendégeként, így harmadik mérkőzésre kényszerül az NB I/B-s férfi kosárlabda-bajnokság negyeddöntős párharcában a Konecranes-Salgótarjáni KSE együttese. Öröm az ügyömben, hogy a mindent eldöntő találkozónak a Salgótarjáni Városi Sportcsarnok adhat otthont, márpedig Papp Attila legénysége az idei szezonban saját közönsége előtt még egyszer sem találtak legyőzőre. A legjobb négy közé kerülésről döntő szombat esti összecsapás előtt Dániel Tamás klubmenedzserrel beszélgettünk.

– Fölényes hazai sikerüket követően nem titkoltan a párharc lezárásának reményében utaztak múlt pénteken Törökbálintra, ám a meglehetősen érde(ke)s stílusban játszó kék-fehérek, illetve a mindvégig a hazaiak szája íze szerint „fütyörésző” sípmesterek végül keresztülhúzták ez irányú terveiket.

– Nagyon-nagyon sajnálom, hogy elvették tőlünk ezt a győzelmet, mert annak ellenére, hogy nem játszottunk jól, ez a meccs a miénk kellett volna, hogy legyen. Természetesen amennyiben egyenlő feltételek mellett, kosárlabda mérkőzésen kellett volna győzedelmeskednünk. Mi viszont múlt pénteken egy egészen más játékkal szembesültünk, az egyenlő feltételek pedig egy pillanatra sem voltak meg a mérkőzésen. Miről is beszélek? Azt elfogadom, hogy a törökbálintiaknak mindent fel kellett tenniük egy lapra és mindent meg kellett próbálniuk, hogy életben maradjanak. Fel is tettek, meg is próbálták. Sajnos azonban nem csak a kosárlabda sportágba beleférő elemeket használtak, hanem gyakorlatilag az egész mérkőzés alatt ocsmány, alattomos, sérülésveszélyes durvaságokkal akadályoztak meg minket a pontszerzésben, amivel egyébként csak azért volt gond, mert a három játékvezető maximálisan partnerük volt ebben. Tudtuk, hogy nem felénk fog lejteni a pálya, de azt nem hittük, hogy az első perctől az utolsóig fel is borítják azt a bírók. Szándékos faultok sokaságát, téves ítéletek tömkelegét kellett elszenvednünk, ami alapvetően befolyásolta a mérkőzés kimenetelét. A második negyed közepén a vezető bírónak szóvá is tettem a faultarányt, ami ötször rosszabb volt akkor a mi kárunkra.

– A mérkőzés ezen periódusában úgy is tűnt, hogy akár az összesített előnyük is veszélybe kerülhet, a második játékrészben viszont igazából már nem volt kérdéses, hogy ha lesz harmadik mérkőzés, azt Salgótarjánban rendezik majd.

– Vendéglátóink azt gondolták, hogy ilyen nyomást nem fogunk kibírni, és akár a húszpontos hátrányukat is ledolgozhatják. Csapatunk erejét, elszántságát mutatja azonban, hogy irreális körülmények között is többször vissza tudtunk jönni a mérkőzésbe, nagy hátrány után is kiegyenlítettünk, sőt fordítani és győzni is tudtunk volna, még így is. De ezen az estén nem hagyták. Mindezek ellenére a minimális programunkat valóban meg tudtuk valósítani, és a Salgótarjánban megszerzett előnyünk elég lett ahhoz, hogy a mindent eldöntő mérkőzést itthon játszhatjuk.

– Ezek után adódik a kérdés, milyen jellegű mérkőzésre, s milyen eredményre számít szombaton?

– Kezdem az egyik legfontosabb dologgal, ezúton a csapat nevében is megköszönöm szurkolóinknak, hogy annyian eljöttek Törökbálintra, és támogattak minket, illetve tanúi voltak annak a gyalázatnak, ami ott folyt. Így, gondolom, ők is égnek a vágytól, hogy a harmadik, mindent eldöntő mérkőzésen legyőzzük a nyugati csoport bajnokát, és rajtuk túllépve juthassunk a legjobb négy közé. A másik fontos dolog, hogy bízom abban, hazai pályán elfogulatlan bíráskodás lesz ezen a meccsen. Én soha senkitől nem kérem, hogy elvtelenül támogasson minket, de azt most is elvárom a játékvezetéstől, hogy a szabálytalanságokat, a provokáló, alattomos faultokat fújják be. Ugyanis ha kosárlabda mérkőzéshez méltó körülmények közt léphetünk pályára, akkor győzni fogunk. Jobb csapat vagyunk, jobb játékosaink vannak, ezért biztos vagyok benne, hogy sikerrel tudunk járni. Ami viszont fontos feladatunk volt ezen a héten, hogy taktikailag és egy kicsit fejben is felfrissüljünk, pontosan tudjuk majd, hogy mit kell védekeznünk, és hogyan kell támadnunk. Ezeket a feladatokat becsülettel elvégezte a csapat, és mindenki kész arra, hogy az utolsó leheletéig is harcoljon a salgótarjáni színekért. Ez már nem csak egy mérkőzés lesz, nem csak egy bajnoki negyeddöntő, hanem ahogy annak idején kiváló játékosunk, Ruszlán Haszjanov mondta: Eto basketbolnaja vojna!, azaz Ez kosárlabda háború! A Törökbálint edzője üzent nekünk, hogy győzni jönnek Salgótarjánba. Ugyan komolyan vesszük a szavait, de a válaszunk erre, hogy nem! Biztos vagyok abban, hogy nézőink, támogatóink is átérzik ennek a csatának a súlyát és olyan hangulatban, olyan csapat lép hazai színekben a pályára, amelyik nem engedi, hogy akár egy pillanatig is reménykedjenek a vendégek. Sokan mondják, hogy ez az előrehozott döntő, ami talán igaz, talán nem, de hogy több mint kosárlabda, az biztos. Kérek mindenkit, jöjjön a mérkőzésre, mert együtt erősek vagyunk. Meg mert Salgótarján megérdemli!

NB I/B, rájátszás az 1-8. helyért, negyeddöntő, 1. mérkőzés - 2015.04.18., 18:00

Konecranes-Salgótarjáni KSE – MTK Törökbálint 100–80 (25–15, 26–17, 22–23, 27–25)

Salgótarjáni Városi Sportcsarnok, 500 néző, vezette: Gál J., Fodor A., Borgula.

Salgótarján: SZABÓ P. 12/6, MADÁR 18/3, Pribics 10/6, PAPP I. 12/12, TUTUS 19. Csere: Schéda 3/3, VULETICS 24, Oluic 2, Czuprák. Edző: Papp Attila.

MTK: Spiriev 2, Horváth K. 6/6, WEHNER 33/18, Bíró B. 9, Baross 2. Csere: BIHARI 13, Jakab P. 14/6, Mostbacher 1, Csempesz. Edző: Szarvas Gábor.

Az eredmény alakulása. 4. perc: 7–7, 8. perc: 17–11, 13. perc: 34–17, 17. perc: 46–30, 23. perc: 53–40, 27. perc: 67–48, 34. perc: 81–62, 38. perc: 92–69.

Kipontozódott: Pribics (36.), Bihari (37.), Baross (37.), Schéda (38.).

A két győzelemig tartó párosmérkőzés állása: 1–0, a Konecranes-Salgótarjáni KSE javára.

Az egyik fél második győzelméig tartó negyeddöntős párharc első, salgótarjáni felvonásán a Keleti csoport küzdelmeiből fantasztikus tavaszi menetelésük dacára is csupán negyedikként kikeveredő házigazdák a két csapat decemberi kupameccsét egy utolsó másodperces kosárral eldöntő Gorszkij Jaroszlav, míg a Nyugati csoportban imponáló teljesítménnyel diadalmaskodó törökbálintiak egyik legjobbjuk, a kisebb sérüléssel bajlódó Bódi Ferenc szolgálatairól voltak kénytelenek lemondani. A vendégek ifjú trénere, Szarvas Gábor a kispadon civilben helyet foglaló rutinos dobógép mellett ugyanakkor, némi meglepetésre, a szintén abszolút meghatározó játékosnak számító Jakabot és Biharit sem jelölte első ötösébe, míg hazai részről Vuletics hiányzott az utóbbi időben megszokott kezdő formációból.

Tutus remek kettő plusz egyes akciójával indult a mérkőzés, majd néhány elfuserált távoli dobást és egyéb ügyetlenkedést követően ugyanő volt eredményes, ezúttal büntetőből. A némileg lassabban játékba lendülő kék-fehérek a második perc legvégén ugyancsak egy középjátékos, Bíró Bence révén kezdték meg a pontgyártást, s a nyitó negyed derekára be is fogták az apróbb gödörbe kerülő, s riválisukat több könnyelmű labdaeladással segítő tarjániakat. Papp Attila ekkor Vuletics beállításával próbálta kimozdítani a kátyúból együttese szekerét, s a szerb centerkiválóságnak gyors egymásutánban bevágott kilenc pontjával a játékrész második felében sikerült is alaposan meglódítania a hazaiak járgányát. A palánk alatti szekció remeklése mellett (a Tutus-Vuletics kettős tizenhetet szerzett a mieink első huszonöt pontjából) a kisszünet előtt azután, Papp Ivánnak és Pribicsnek hála, a vendéggyűrűt addig módszeresen elkerülő triplakísérletek közül is helyre talált kettő, így az SKSE végül egész csinosnak mondható, tízpontos vezetéssel vonulhatott az első rövid pihenőre. A második periódus elején ráadásul valóságos villámrajtot vettek a kosárszerzésbe szép lassan mindenkit bevonó, s védekezésükön is némileg szigorító piros-feketék, akik 9–2-es nyitányukat követően kisvártatva már kétszer annyi ponttal álltak, mint támadásban gyengélkedő riválisuk (34–17). A felfestett területet továbbra is magabiztosan uraló, s távolról is egyre pontosabban célzó házigazdáknak a folytatásban is csupán egyetlen emberrel gyűlt meg a bajuk, igaz vele nagyon. A 2009-es „ezüstcsapat” beltagjaként a tarjáni szurkolókban is szép emlékeket hagyó Wehner Zoltán az első húsz percben ugyanis gyakorlatilag képtelen volt hibázni, s makulátlan mutatóval (5/5 a mezőnyből, 6/6 büntetőből) összehozott tizenkilenc pontjával tulajdonképpen egymaga tartotta versenyben övéit. Igaz még az ő extraklasszis teljesítménye sem volt elég ahhoz, hogy ne nőjön időről-időre tovább a feleket elválasztó távolság, amely a félidőre, a jól játszó Papp Iván harmadik „trojkájával”, végül egy híján húsz egységnél állapodott meg (51–32).

A népszerű sportközhellyel szólva azonban a nagyszünetet követően mintha az öltözőben maradtak volna a tarjániak, amit kihasználva a harmadik etap elején Wehnerék hat pontot villámgyorsan lecsippentettek hátrányukból. Papp Attila legott magához is szólította álmatagon mozgó tanítványait, akik az időkérésről visszatérve, a remek passzokat osztogató Szabó Péter, valamint az előkészítésben szintúgy jeleskedő Madár vezérletével, támadásban ugyan szépen összekapták magukat, védekezésben viszont továbbra sem igazán sikerült rendezniük a sorokat. Így azután a harmadik etapban minden hazai kosárra szinte postafordultával érkezett a törökbálinti válasz, a különbség pedig tizenöt és húsz pont között liftezett. Tarjáni oldalon ebben az időszakban leginkább a gyenge triplázását (1/8 a félköríven túlról) szép betörésekkel, szemfüles labdaszerzésekkel és egy remek zsákolással feledtető Madár, valamint a jól megszokott dupla-duplát ezúttal is megbízhatóan szállító Vuletics (24 pont, 12 lepattanó) vitték a prímet, míg az MTK csapatából leginkább a Jakab-Bihari kettős jeleskedett. A helyenként kifejezetten szép megoldásokkal tarkított összecsapás a 73–55-ös hazai vezetésről startoló záró felvonásban is teljesen kiegyenlített képet mutatott, az SKSE egy apróbb hullámvölgytől eltekintve (81–67 a 35. percben) magabiztosan őrizte húsz pont körüli vezetését, a szívósan küzdő látogatók ugyanakkor ettől messzebb már nem igazán akarták engedni maguktól a mieinket. A finisbe fordulva egy Madár és Vuletics találataival fűtött 8–0-ás rohammal ugyan 92–69-re alakult az állás, ám Wehnerék ezúttal is időben eszméltek, s röviddel később már 96–80-at mutatott az eredményjelző. Tutusnak és Szabó Péternek a legvégén mindenesetre még sikerült kikerekítenie az előnyt, melynek birtokában a tarjániak bizakodva, ám főként a második félidőből kiindulva, semmiképpen sem elbizakodottan, várhatják a pénteki, törökbálinti visszavágót.  

Papp Attila: – Elégedett voltam a fiúk hozzáállásával, s a találkozó legnagyobb részében a támadójátékunk is kiválóan működött. A nyolcvan kapott pontot ugyanakkor nagyon soknak találom, különösen úgy, hogy épp az a játékos szórt meg minket, akiről tudtuk, hogy ellenfelünk legjobb dobója, és akinek semlegesítésére éppen ezért külön is készültünk. A közönség összességében, azt gondolom, egy élvezetes mérkőzést láthatott, s örülök, hogy egy ilyen szép győzelemmel tudtuk meghálálni a bíztatást. Törökbálintra is nyerni megyünk, hiszem, hogy csapatunk képes akár idegenben is lezárni a párharcot.

Szarvas Gábor: – Egy-null az állás, egy hét múlva jön a visszavágó. Hazai pályán mindent meg fogunk tenni azért, hogy harmadik mérkőzésre kényszerítsük a Salgótarjánt, s hogy a mindent eldöntő találkozó nálunk legyen.

További eredmények:

Motax-Concordia KC Pápa – Debreceni EAC 94–98 (a párharc állása: 0–1)

Bajai Bácska FKE – Vásárhelyi Kosársuli 80–91 (a párharc állása: 0–1)

Tehetséges Fiatalok-Budapest – Metal-Work Bonyhádi KSE 61–44 (a párharc állása: 1–0)

http://www.besztercekk.hu/index.php?option=com_content&view=article&catid=45%3Anb-ia&id=667%3Ahuszpontos-elny-a-visszavagora&Itemid=124

Nagyszerű támadójátékának köszönhetően fölényes, 100–80 arányú győzelmet aratott az NB I/B-s férfi kosárlabda-bajnokság negyeddöntőjének múlt szombati első találkozóján a Konecranes-Salgótarjáni KSE együttese, amely így igen kedvező pozícióból várhatja a péntek este 19 órakor kezdődő idegenbeli visszavágót. A tekintélyes, húszpontos előny birtokában Papp Attila legénysége számára a nyugati bajnok MTK otthonában még egy szűkebb különbségű vereség sem jelentene tragédiát (az esetleges mindent eldöntő harmadik felvonás pályaválasztói joga ugyanis az első két mérkőzésen összességében jobban teljesítő alakulatot illeti), ám amint az a Dániel Tamás klubmenedzserrel készített alábbi beszélgetésből kiderül, a mieink nem számolgatni, győzni mennek Törökbálintra.

– Előzetesen vélhetőleg kevesen számítottak arra, hogy ilyen parádésan tudják kezdeni a rájátszást, de talán nem tévedek nagyot akkor, ha azt gondolom, Ön már előzőleg is az optimistábbak közé tartozott.

– Szerénytelenül fog hangozni, de én valóban eléggé biztos voltam abban, hogy meg tudjuk lepni a Nyugati csoportot a teljes mezőny magasan legjobb mutatójával megnyerő MTK-t. Illetve pontosítsunk, meglepni nem tudtuk, mert szinte mindent tudtak rólunk, de ez is kevés volt ahhoz, hogy ellensúlyozni tudják a nagyobb játéktudást és a nagyobb erőt. Ráadásul szerintem jócskán maradt bennünk tartalék, gondolok itt leginkább arra, hogy ha pontosabb lett volna a védekezésünk, és egy fokkal fegyelmezettebbek vagyunk, akkor ez a győzelem akár még nagyobb arányú is lehetett volna. De természetesen nem vagyunk telhetetlenek, tényleg minden játékos odatette magát, nagyon akartunk, de részben a tét, részben pedig az egészségesnél egy picivel több drukk rányomta a bélyegét a csapat teljesítményére.

– Ön szerint leginkább ennek lehet betudni azt is, hogy a kiválóan sikerült első húsz perc után a folytatásban már egy sokkal kiegyenlítettebb mérkőzést láthatott a közönség?

– Gyakorlatilag ugye már az első félidőben eldöntöttük a mérkőzést, de sajnos a második játékrészben tényleg nem tudtuk úgy tovább növelni a különbséget, hogy az elérje a demoralizáló kategória szintjét. A vendégcsapat megtett mindent, hogy tördelje a játékot, hogy ne hagyjon minket kibontakozni és én úgy gondolom, hogy részben el is érték céljukat. Ezen felül ugyanúgy, mint a Vásárhely elleni hazai mérkőzésen, volt az ellenfélnél egy extra teljesítmény, hisz' Wehner Zoli rendkívül ponterősen játszott, és ez is hozzájárult ahhoz, hogy nem lett még nagyobb a távolság a csapatok között. A jó hír tehát az, hogy a nyugati bajnokot az első mérkőzésen húsz ponttal meg tudtuk verni, és ezáltal egy-nullra vezetünk a két győzelemig tartó párharcban. Rossz hír viszont, hogy ez a siker semmit sem ér, ha a pénteki visszavágón nem nyújtunk még ennél is jobb teljesítményt.

– Mire számít a törökbálinti összecsapáson?

– Borzasztó nehéz lesz ez a meccs, biztos vagyok ugyanis abban, hogy az MTK csapata, a játékosok, a szakvezető, a vezetők, és nyilván a szurkolók is mindent elkövetnek majd azért, hogy ők győzzenek, és ha lehet többel, mint amennyivel Salgótarjánban kikaptak. Éppen ezért nekünk csak egy út maradt, úgy odautazni, úgy pályára lépni, hogy ezt az összecsapást is mi nyerjük meg. Nem számolgatunk pontokat, különbséget, csak az lehet az elfogadható és jó taktika, ha a párharc második mérkőzését is meg akarjuk nyerni, és meg is nyerjük. Éppen ezért semmi különös nem történt a héten, csak teljes erőbedobással készültünk erre a rendkívül fontos találkozóra. Úgy gondolom, minden egyébbel csak ezután kell foglalkoznunk.