Fantasztikus volt a hangulat a mérkőzés kezdetén. Amit a GU produkált a feldobás előtt, az félelmetes volt. Nekem borsódzott a hátam a hangorkánban, és megdöbbenést, aggodalmat láttam az ellenfél játékosainak szemében. (Csak egy baj volt, a két játékvezetőre is hasonló hatást gyakorolt a környezet. :-))

Ez a csodálatos hangulat végigkísérte a meccset. A 150-170 néző egy percig sem lankadt, elvitathatatlan részük, érdemük  van a kiküszködött sikerben.

PASSING IS GOOD!!!- olvastam a mecs előtt. Sok játékosnak tetszett a bejegyzés.

És elfelejtettük...

Mindazok az erények, amelyek jellemezték a csapatunkat az előző fordulókban, hirtelen eltűntek.

Még az első negyeddel nem volt baj. Többé- kevésbé szervezett támadásokból, még elfogadható dobószázalékkal, viszonylag megnyugtató előnyt szereztünk. Aztán ezzel meg is elégedett a csapat. Jöttek a könnyelmű megoldások, a fegyelmezetlenség, amelyek visszavetették a csapat teljesítményét. S elkövettük a CSAPAT szempontjából legnagyobb hibát: egymással kezdtünk veszekedni.

Az ellenfél az első negyedben 4 pontot dobott akcióból, a többit büntetőkből gyűjtötték. A játékvezetőknek nem tetszett a védekezésünk, nagyon hamar megszólalt a síp a mi oldalunkon, hamar összeszedtük a csapathibákat minden negyedben. A büntetőket jól használta ki az ellenfél, nemcsak pontokat gyűjtöttek belőle, hanem pihentek is közben.

Jól játszott az ellenfél. Nem hagyták, hogy legfőbb erényünket, a gyorsaságunkat érvényre juttassuk, jól zárt vissza avédelmük, ha kellett, okos faultokkal állították meg a támadásainkat. A zónájuk jól működött. Két első emberük fürgén mozgott fölül, lent pedig végig masszív hármas állította meg a betöréseket.

Itt nem ártott volna a passzolás lehetőségét észben tartani. Hiányoztak a betöréseknél a leosztások. És sokszor hiányzott  a támadásainkból a 2., a 3. passz.

Ezzel magunkra húztuk a szívósan zárkózó ellenfelet. Jöttek utána a kihagyott büntetőink. Jöttek a nagyon pontatlan kinti dobások. Jött az elbizonytalanodás.

És jött Gergő, aki úgy döntött, hogy minden hibánk ellenére megnyerjük ezt a meccset. Ha kellett, egyedül oldotta meg, ha lehetett, remekül megjátszotta Markot, Szaszát, akik szintén jól teljesítettek az utolsó negyedben. Ha lehetett, Dant hozta játékba, aki két fontos kosárral segítette győzelemre a csapatot.

És megnyertük!

Ezzel a győzelemmel 7-0- ás sorozatunkkal megerősítettük helyünket a Keleti csoport 1. helyén.

A mérkőzés után a győzelemnek örültem, de a mutatott teljesítménynek nem. Így nem volt hurrá- hangulat az öltözőben. De inkább egy győztes meccs után igyekezzünk rendet tenni a fejekben, mint egy elbukott meccs után szidjuk egymást.

Még az elején vagyunk a bajnokságnak. Még a harmadánál sem tartunk. Tehát nem elégedhetünk meg az eddigi eredményekkel, nem ülhetünk a babérjainkon!

Mennünk kell tovább a magunk elé kijelőlt úton!

 Hajrá Békés! Hajrá BSZSK!

BSZSK - MEAFC 75 - 67 (23-14,18-21,13-14,21-20)

Jv: Szabó, Farkas Á.

170 néző

Békés: Hajdú(13/3), Csorba(13), Marinkovic(28/9), Nagy Á.(6), Babut(7) Csere: Toplicanin(4), Bere, Vámos, Vujadinovic, Farkas(3/3), Oláh, Nagy Cs. Edző: Balog V.

MEAFC legjobb dobói: Fazekas(21), Sneider(13), Szojka(15)

A kispadunkról kevés pont érkezett ezen a meccsen. És messze maradtunk a 100 ponttól is. :-(

Súgó Még nincs hozzászólás.

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.