BSZSK - DUNA ASZFALT KTE KK 57- 101 (11-29,18-20,10-26,18-26)

250 NÉZŐ

JV. PAPY, Vadász

Békés:Hajdú(8/3), Marinkovics(20), Bere(3), Csorba(13/3),Nagy Á.(2) Csere: Toplicanin(4), Farkas(3/3), Babut(4), Vujadinovics, Korcsog, Oláh, Vámos, Nagy Cs. Edző: Balog V.

Kecskemét: Pongó Martin(13/3), Mészáros(14/3), Bencze(1), Wittmann(19/9), Hegedűs(20/9) Csere: Pongó Máté(3), Karahodzic(16), Kohári(4), Pavlovic(4), Kopasz(5/3), Gruda(2) Edző: Sztojan Ivkovics, Forray Gábor

Az első 5 percben még tartottuk magunkat a vendégekkel szemben. Utána küzdöttünk tisztességgel, de nem tudtuk megakadályozni a nagy különbségű vereséget.

Hogy miért? Tény: az ellenfél egy heti 10 edzéssel készülő jó játékosokból álló, profi csapat volt.

A mi felkészülésünket ezen a héten  még félprifinak sem lehetne nevezni, még a lelkes amatőr szintet sem érte el. (3,6,8)

A dobóteljesíményünkön ez meg is látszott, és az is, hogy a védekezése az ellenfélnek szigorúbb volt, mint a megszokott. (Bár a 100%- os helyzeteket ilyenkor is be kellene dobni.)

A büntetőknél viszont nem zavart senki bennünket, ettől függetlenül azokat is borzasztó százalékkal dobtuk.

Megint volt 4-5 olyan eladott labdánk, amit nem a kecskemétiek kényszerítettek ki, hanem egyszerűen nem figyeltünk egymásra, nem koncentráltunk eléggé. Ezeket ezen a szinten rögtön megbüntette az ellenfél.

Mint ahogy megbüntette a védekezésbeli kihagyásainkat, hibáinkat is.

Sokan azt mondták a mérkőzést megtekintők közül, hogy nem játszott látványos, csoda dolgot az ellenfél. Ez igaz, bár Hegedűs brutáli zsákolásai szépek voltak, Wittmann megoldásai is arra vallottak, hogy nem véletlenül válogatott játékos. Viszont végig rendkívül fegyelmezetten tette a dolgát mindenki a kecskeméti csapatban. Könnyen megtalálták egymást a passzokkal, pedig önmagunkhoz, az NBII- es szinthez képest jól védekeztünk; a tudatosan kidolgozott helyzeteket értékesítették, az 5. perctől igen hatékonyan; a védekezésük is rendben volt csapat szinten is.

És mindehhez jött még számunkra egy olyan szereplője a mérkőzésnek, aki vadászta a lehetőségeit annak, hogy az ellenfél edzőjének kedveskedjen.

De ez csak egy része volt a vereségünknek.

A vereség ellenére mégis hasznos meccs volt számunkra. Erős ellenfél ellen játszani mindig plusz feladatot jelent, plusz energiákat mozgósít, amire lehet utána építeni. Most is ezt érzem, kikaptunk, de nem omlott össze a csapat, végig vállaltuk a nyilt játékot, nem akartuk ölni a kosárlabdát, hogy kevesebb kosarat kapjunk. Jó felfogásban, nyilt sisakkal játszottunk, amiből lett ekkora különbség. Az ezerfejű cézár ujja mégsem lefelé mutatott a meccs végén. Életben maradtunk, sőt erősödtünk. Erősödtünk, mert a csapat együtt harcolta végig a meccset, nem keresett senki bűnbakot, nem mutogatott senki a társára, nem kerestünk gyenge pontot.

Felmértük, tudtuk a hibákat. Ezeket azonban nem félresöpörni kell, nem a magasabb szinten játszó ellenfél nagyobb tudásával magyarázni, hanem javítani.

A mi célunk az NBII- es bajnokság megnyerése. Ennek elérésében segíthet az a tapasztalat, amit hozott ez a mérkőzés számunkra. (Még nem érzem, hogy mindenki így gondolná, de remélem, hogy erre a következtetésre jutunk rövidesen. 5,8,10)

Akik viszont tovább javították teljesítményüket, azok a szurkolók voltak. Egyre erősebb a szurkolói sereg, egyre hangosabb a csarnok, egyre jobb érzés ílyen támogatottság mellett pályára lépni. Köszönjük!

Súgó Még nincs hozzászólás.

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.