Már vasárnap megfogalmazódtak bennem az alábbiak. Sőt, egy része már ki-kitörni készült belőlem, de soha nem volt olyan alkalom, hogy a csapat egésze ott legyen. Lehet, hogy nem is lesz... Viszont a meccsek egymást érik, változtatnunk kell. Így ezt a fórumot választottam, még akkor is, ha tudom, hogy így nem csak a csapattagok olvassák. De remélem, hogy ők olvasni, érteni fogják!

Kiscsapat vagyunk! Kiscsapat ügyes játékosokkal, extraklasszisok nélkül. Békés mindig is ilyen csapat volt, messze a "nagyoktól", elsősorban saját erőnkre építhettünk.

Legfőbb erőnk a csapatban, a csapategységben van. Számunkra a siker a közösen elvégzett, a játék iránti szeretetből végzett, a csapat iránti alázattal végzett munkában van; a munkában az edzéseken és a munkában a mérkőzésen; és az ebből fakadó küzdenitudásban.

Ehhez jönnek az egyéni plusz teljesítmények, a személyes extrák.

Ha azonban az alap gyenge, akkor egy-egy játékos kiemelkedő teljesítménye nem hoz, nem hozhat eredményt. Ügyes játékosaink egymást segítve, egymást kiegészítve jó teljesítményre, jó játékra képesek, ahogy ezt már sokszor bizonyítottuk az elmúlt években.

Viszont egyedül, egyénenként nem vesszük fel a versenyt a bajnokság élcsapataival.Képzettségben, játéktudásban, rutinban elmaradunk a debreceni, kecskeméti, szegedi, szolnoki "nagyok" mögött. De nincs akkora különbség, amit csapatként akarással, összetartással, egymást segítve ne tudnánk ledolgozni. De csak akkor, ha mindenki, a csapat minden tagja FELNŐ ehhez a feadathoz.

A mi erőnk a jó csapatszellemben volt, van és remélem lesz is.

És mostani rossz sorozatunk egyik magyarázata(ha nem a legfőbb magyarázata) ennek az egységnek a hiánya.

A BSZSK-ra leginkább jellemző emberi érzés az elmúlt időszakban a SÉRTŐDÖTTSÉG. Sértődik mindenki, minden alkalommal. Sértődötten megy fel a pályára, sértődötten ül a padon, sértődötten edz...És ez az alattomos kórság megmérgezi a csapat játékát is.

Nem tudunk örülni egymás sikereinek, nem tudunk örülni a részeredményeknek, nem tudjuk elfogadni a másik hibáját. Kritikus szemmel lessük a csapattársak minden mozdulatát, hol lehetne belekötni, hol lehetne megfricskázni. És közben legtöbben egy fontos elemről megfeledkeztek, ez pedig az ÖNKRITIKA.

Még nem végzetes a helyzet, még helyrehozható a dolog, de mindenkinek tenni kell érte! Mindenkinek rendet kell tennie a fejében, visszaállítani a helyes értékrendet, és a tudását a csapat szolgálatába állítani. Túl kell lépnie mindenkinek a vélt személyes sérelmeken, túl kell tennünk magunkat az elmúlt időszak vereségeiből fakadó rossz élményeken.

Hibázni mindenki hibázik: hibázik az edző, hibázik a játékos, hibázik a játékvezető (egyedül talán a nézők hibátlanok ). Akkor tudunk előrelépni, ha elfogadjuk azt, hogy mindenki hibázhat, és SEGÍTÜNK egymásnak a hibák kijavításában. A rossz dobás, a rossz passz, a rossz döntés a játék része, benne van minden csapat játékában. Hogy ez minél kevesebbszer forduljon elő, ehhez kell a BIZALOM. A bizalom a csapattársak között. Ha ez megvan, akkor minden csapattag magabiztosan léphet pályára, önbizalommal telve oldja meg a feladatait és lényegesen kevesebbet hibázik.

Én bízom a csapatomban, bízok minden játékosomban. Arra kérlek Titeket, hogy Ti is bizzatok egymásban. Ismerjük egymást, ismerjük egymás erősségeit, gyengéit. Építsünk a meglévő értékeinre, együtt küszöböljük ki a hiányosságokat!

Legyünk ismét EGY CSAPAT! Tartsa össze a csapatot az a híres BÉKÉSI SZÍV, dobogjon az akár békési, akár gyomai, akár kecskeméti, akár aradi testben!

Hajrá Békés!

Szólj hozzá te is!

Név:
E-mail cím:
	Amennyiben megadod az email-címedet, az elérhető lesz az oldalon a hozzászólásodnál.
Hozzászólás:
Azért, hogy ellenőrízhessük a hozzászólások valódiságát, kérjük írd be az alábbi képen látható szót. Ha nem tudod elolvasni, a frissítés ikonra kattintva kérhetsz másik képet. Írd be a fenti szót:

Súgó Még nincs hozzászólás.